Vagyis a jegybanki hozzáállás továbbra is brutál támogató (ahogy egyébként Európában, Kínában, Japánban és a világ bármely más részén is), likviditással tömik tele a piacokat, aminek nem lehet más vége, mint az eszközárak további inflálódása. A részvénypiaci rali tehát kitarthat, pláne úgy, hogy közben az elmúlt időszak gyengülő gazdasági statisztikáiban is jöhet némi fordulat, az intézményi szereplők meg igencsak alulpozícionáltak. Kínában a stimulusok stabilizálhatják a növekedést, ez a feltörekvő piacoknak is kedvezhet, de a depresszív szintekről Európában is jöhet némi fellendülés (egy német fiskális stimulus pedig további opciót jelenthet). Ezen túl úgy néz ki, egyelőre az amerikai fogyasztók nem érzik a feldolgozóipar hanyatlását, ami szintén segíthet egy gyengébb, de pluszos növekedést fenntartani Amerikában. Ráadásul a kockázatok közül is sok megszűnt, gondoljunk csak a Brexitre, vagy a kereskedelmi feszültségekre, amik szintén enyhülnek Amerika és Kína között. Vannak persze kockázatok, amikre oda kell majd figyelni, mint például az amerikai választás közeledése, vagy a repo piaci anomáliák, az őrületesen beszűkült és a fundamentumokra fittyet hányú vállalati kötvény spreadek, illetve a buborékot kézzel vezérlő kínai folyamatok, de nehéz azt megmondani, hogy ezek mikor élesednek.
Az előbbiekre valamint a tőzsdei tranzakciók általános kockázatára tekintettel az egyes cikkekkel, elemzésekkel vagy az azokból származó információkra és véleményekre alapított ügyletekkel kapcsolatos semmilyen kárért vagy költségért felelősséget nem vállalunk.
Jégkása hőmérsékletűnek éreztem a nyakamba zúduló vizet. A víz, mely alattam lassan tavakká növekedett, most vérszínű volt. Tűszúrás volt minden eggyes csepp, mi felhasított bőrömhöz ért. Körmeimmel vájtam árkokat a testembe. Light. Hol vagy most? Görcsbe rándult ujjaimmal a csuklódba kapaszkodtam mindig, mikor úgy éreztem, elsodor a szél. Mesélni akarok neked. Neked mindig szerettem mesélni. Bár sokszor én sem tudtam követni a mondataim, és te, gyönyörű arcodon végigszaladó félmosollyal néztél rám, s közben ingattad a fejed. Ettől melegszínű tincseid azokba a kiismerhetetlen szemeidbe hulltak, és te gyönyörű voltál, mint az ősszel haldokló, percek alatt tovaröppenő, majd más színekbe fakuló világ, és nekem rögtön nyelnem kellett tőle. Parázs véremet folyékony tűzzel, a vágy hevével lobbantottad lángra. Égett a testem. Ott estünk egymásnak, ahol a szenvedély éppen utolért minket. Két emelet között megállított liftben, a húszemeletes tetején, forró nyárban, zuhogó esőben, könnyek között, meggyötörten, pokoli kínok közepette, sajgón elcsigázva.
Bőrömbe harapnak a szíjak, mik dühöm fékezik. Nincs is düh. Csak én vagyok, és a kezed keresem. A nyakadba akarom temetni az arcom. Fojtogat a kórházszag. Rendőrök, kiket egykor mind ismertem, az ágyamra borulva sírnak. Elmebetegnek neveznek. Az elmémet megmérgezted mosolyoddal. Jégcsaptőr szúrás volt minden csókod. Ha beteg vagyok, akkor gyűlöld magad érte. Miattad vagyok beteg. Víz alá merültem, hogy ne kongjanak a harangok. De a cseppfolyósság ezerszer hangosabban dübörgött a dobhártyámon. A véremet hallottam. Megfulladni olyan, mint csalódni. Inkább a torkodra kulcsolod az ujjaid, és gyors halálért könyörögsz, minthogy még egyetlen percig át kelljen élned. Miért pont te húztál ki a vízből, Kira? Pontosan előled menekültem a fullasztó habok közé. Kinyitottam az órád titokfiókját, míg aludtál. Egy diribdarabnyi Death Note. És egy cetli a nevemmel. Már az első perctől fogva imádtam benned, hogy te vagy Kira. Nem szeretnélek így, ha nem te lennél. De hogy meg akarj ölni engem... Light, ezt sosem gondoltam volna.