Hamvait egy vidéki apátságban helyezték el, később a párizsi Pantheonba szállították hamvait—eltemették végül. Filozófiai ábécé, A vadember. Művei: ironikusak. Tragédiaírónak tartotta magát. Ironikus röpiratok. Rousseauval viták (vissza a természetbe) Munkássága: Jellemző: szellemes, ironikus hangnemű. Stílusa: gúnyos, rámutat társadalma hibáira. Nagyon sok műfajban alkotott: eposz, dráma, regény, tanköltemény, röpirat. Legismertebbek: Filozófiai ábécé—saját tanai, filozófiai irányzatok. (A vadember) Rousseaunak ezzel odavág, a természet nem is olyan. Tanköltemény: megpróbálja az olvasót okítani, tanítani, rávezetni. meggyőzni akar igazáról. Candide avagy az optimizmus Műfaja: filozófiai regény vagy tézis regény. Tézis regény: Egy filozófiai állítás igazságát vagy helytelenségét igazolja érdekesen bonyolított cselekmény segítségével. Itt: minden a legjobban van a világban--- cáfolja Cél: az olvasó tanítása, a kalandok során a főhús különböző tapasztalatokat szerez és a tétellel ellenkező következtetésre jut.
Voltaire: Candide vagy az optimizmus by Kinga Báthory on Prezi Next
Az ifjú Candide Thunder-ten-Tronckh báró vesztfáliai kastélyában él. A ház cselédei gyanítják, hogy a báró úr húgának a fia. Amikor Pangloss mester tanítását - nincs okozat ok nélkül - szeretné bebizonyítani a báró tizenhét éves lányának, Kunigundának, elkergetik a kastélyból. A regény zárópontja a Rodostó melletti farm, ahol összegyűlnek az életben maradt szereplők. A köztes kalandokat két részre oszthatjuk. Az Eldorádó-fejezetig a főhőst a körülmények irányítják, ez után pedig Candide szándéka szerint alakulnak az események. A kastélyból kiebrudalt címszereplő előbb a bolgár-avar háborúba keveredik. A kiképzést, melynek később jó hasznát veszi, még végigszenvedi, a háborúnak álcázott tömegmészárlásból már elmenekül. A következő állomás Hollandia, ahol megismerkedik az anabaptista Jacques-kal, s újra találkozik Pangloss mesterrel. Jacques-ot kísérve jutnak el Portugáliába. Itt szemtanúi és szenvedő alanyai a földrengésnek. Lisszabonban Panglosst felkötik, Candide-ot egy öregasszony menti meg.
(Leibniz a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, filozófus, matematikus, fizikus, a formális logika megalkotója. ) Források [ szerkesztés] Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935)
A regény eszköze az irónia, a gúny, az abszurd szituációk és törté történet amely a főhősökkel megesik hibát karikíroz. (egyház elvakultsága, állszentsége, ostobasága, babonasága, a nemesség, arisztokrácia gőgje, beképzeltsége, a háborúk feleslegessége, stb. )Candide a vele megtörtént események után(melyből csak Eldorádó a kivétel)visszavonul, földműves lesz, a barátaival és szerelmével. Voltaire végül is nem ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan kellene változtatni a társadalom hibáin;kivonuljunk-e a világból, vagy inkább próbáljunk rajta javítani. Voltaire nevetségessé teszi a"kincstári optimizmust", amely jónak és logikusnak látatja a világot. A hibák bemutatásának alapvető eszköze a gyilkos irónia, mellyel látszólagos erényeket sorakoztat fel, pl. :kövérség, butaság, igénytelenség, melyek tulajdonképpen hibák, a kritika tárgyai és az úgynevezett"dicséret" mögött nagyon erős kritika rejlik. A regény elején bemutatja a kastélyt és annak lakóit és cáfolja Leibnitz tételévetségessé teszi az erőltetett filozófikus gondolkodás, mely felcseréli az okot az okozattal.
ndide avagy az optimizmus: Már itt a címben benne rejlik, hogy ez a Candide nevezetű valakire, vonatkozik az optimizmus. Ez amolyan kiegészítő vagy alcím, melyre véleményem szerint nem lett volna szükség, hiszen a Candide szoról tudjuk, hogy tiszta, ártatlan, jámbort jelent(szubjektív vélemény). 3. Voltaire ebben a kisregényében Leibniz (lejbnic; 1646-1716)német felvilágosult filozófus és matematikus egyik művének alaptételét állítja ironikus vizsgálódásának fókuszába. Lebniz azt állította: ha a világot Isten, a legfőbb jó és a legtökéletesebb lény teremtette, akkor ez a világ szükségszerűen a legjobb és a legtökéletesebb az összes lehetséges világok közül, tökélettlenségei csupán a fejletlen ítélőképességgel rendelkező ember szemszögéből tűnnek azoknak. Ezáltal Leibniz elveti a keresztény vallás "siralomvölgy"-felfogását, elveti a pesszimizmust, s világnézetét az a meggyőződés járja át, hogy a világ egésze szép és jó. - Ezt a tételt, ezt az optimizmust csúfolja ki Voltaire szikrázó szellemességgel.
Az út az olasz városból Konstantinápolyba vezet, innen Rodostóba, ahol az imádott hölgyet Rákóczi fejedelemtől kiváltják. A szerencsés fordulatok után együtt a kompánia: Candide, Pangloss, akiről kiderül, hogy mégsem halt meg, Cacambo, Martin, az öregasszony. A tenger partján bérelnek egy tanyát, s itt élnek ezentúl mindahányan. Voltaire az ősi regényformát sokfelé ágaztatja el. A Candide utaztató regény is, a XVIII. század nagy élményét, a nyitottá váló világot tárja elénk. Sokszínű voltában, a különböző társadalmi berendezkedések és vallási ellentétek ellenére is egységes világ ez, melynek nemzetek fölöttiségét a keresztény vallás, a mindenhol jelenlévő jezsuiták, a pénz uralma, melyet zsidó bankárok jelképeznek, és a kibogozhatatlan hatalmi és politikai összefonódások biztosítják. Az ember ebben a világban bárkivel és bárhol szót érthet, sőt bárhol élhet is. Az egyetemességet, a nemzetek fölöttiséget a szereplők hovatartozása is jelzi: Candide német, Martin holland, Pocurante olasz.
Martin nem számol ugyanis az ember megmagyarázhatatlan tulajdonságával, melyet az öregasszony fejt ki Candide-nak: "... de hát szeretem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordoznunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk? " A regény utolsó fejezetében az öreg török tanácsát mind Martin, mind pedig - kissé kényszeredetten - Pangloss elfogadja: "a munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget. " Az elbeszélő a tevékeny élet fontosságát hangsúlyozza. A szorgalom, a kitartás polgári erényeivel ugyan a világ kaotikus voltán nem tudunk úrrá lenni, de egy kisebb részét a magunk törvényei szerint is irányíthatjuk. Ha az első fejezet a paradicsomból való kiűzetés ironikus felidézése volt, a záró fejezet a paradicsomkertbe való visszajutás szatirikus képe. Földünk nem az édenkert, de nem is a pokol. Ha nem megmagyarázni, hanem élni akarjuk életünket, ha az okoskodás helyett a munkát választjuk, még talán boldogok is lehetünk.
ndide=tiszta, ártatlan, jámbor Egy westfáliai báró kastélyában él lenézett és szégyellt rokonként. mégis boldog, mert szerelmes a -bárókisasszonnyba, Kunigundába. Legjellemzőbb tulajdonsága a naivság, az optimizmus, a szerénység, és hasonlók. a szatírikus-humoros, - néha ironikus-, hangnemet, mely az egész műre jellemző, Pangloss bárgyú optimizmusából és nyakatekert logikájából következik. (Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. -vagy- Lábunk láthatóan arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. ) erintem Voltaire ezzel a mondattal, hogy "Vár rám a munka a kertben, műveljük kerjeinket! " a küzdést és a visszavonulást egyszerre sugallja nekünk. A munkába való menekülés az üdvözítő, mely lefoglalja az embereket (nagyon helyesen), és még hasznos tevékenységet is végez az ember. 7. A műben szoros értelemben, az életben absztraktabban is lehet értelmezni. Magyarul a "kert" szó egy tágabb fogalom, mely mindenkinek a saját munkáját jelképezi.
Szereplők: Candide: tiszta, ártatlan, jámbor. Szereti Kunigundát. Kunigunda: 17 éves, nem méltó Candide kegyeire, hogy egy gazdag és csinos lány. Szereti Candide-ot. Pangloss mester: szereti a nőket. A szobalánynak kísérleti fizikaórákat ad (nyelves óra) Szobacica súlyos vérbetegség—Pangloss szereti a szobalányt—Pangloss szenved. Martin: Pangloss ellentéte: pesszimista Kunigunda öregszik, a többiek nem. Miért öregszik? Mert Candide életének értelme nem más, mint Kunigunda—Ha Candide tényleg szereti a lányt, akkor csúnyán is szeretni fogja. A kor és szépség múlása azt jelzi—a mű végén mi marad az eszményből és az ideálból. Cselekménye: Kalandos, számtalan mellékszereplővel. Nem egyenes vonalú a cselekmény. Mivel Voltaire magát drámaírónak tartotta, színpadi helyzeteket és párbeszédeket sző a szövegbe. Egymásnak beszélnek, folyamatosan utaznak. Végigutazzák egész Európát, Dél-Amerikát és fantasztikus kalandokat élnek meg. Hasonlít az utazóregényre—Pikaresz regénye, melyben a hősök folyamatosan kalandokat élnek át.