A 104. zsoltár mindenfajta deizmus egyértelmű cáfolata, annak bizonyítéka, hogy a bibliai ember nem is tud önmagában a teremtésről beszélni, "csak teremtésről és gondviselésről együtt… Isten a világegyetemnek nemcsak a teremtője, hanem gondviselője is, nem hagyja magukra az általa létrehívott teremtményeket, minden pillanatukban jelen van, szeretete táplálja, fenntartja, óvja, gondozza őket. " A 139. zsoltár pedig felülmúl minden bölcsességet, mert nemcsak felszólítja az embert az önismeretre, mint az ókori görög jósda felirata, hanem meg is mutatja, honnan merítsünk. "Isten az, aki mindenestül, szívemig és vesémig ismer, aki előtt átlátszó vagyok, mint az üveg, csak ő tudja megmutatni, és mivel szeret, meg is akarja mutatni, ki vagyok, milyen vagyok valójában. " Dér Katalin zsoltárelemzéseit elolvasva egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy a Zsoltárok könyve "az egész emberiség imakönyve, akkor is, ha sok kortársunknál ez az imádság talán életük végéig kimondhatatlan marad, csak a szív olthatatlan sóvárgásában rejtezik".
(Kairosz Kiadó, 2015) Bodnár Dániel/Magyar Kurír
139 1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Kegyelem ez, mert mi bárhogy kalkulálunk, csakis Őhozzá érkezhetünk meg. Minden mást elengedhetünk (18). János 20, 19–29 187. dicséret Hozzáfűzés az igemagyarázathoz Ne csodálkozzunk, ha a zsoltárírónak indulatosan fáj, ha Urát gyalázzák (19–22). De Isten mindenhatósága még ebből a gyűlöletből is megváltott, kiemelt. – Ő megvizsgál, ítéletet érdemelnénk, és kegyelmet kapunk. Vegyük komolyan ezt az örömhírt, így az Úr kegyelméből letehetjük, amit Ő megítélt bennünk (23–24).
Ez a zsoltár TEOLÓGIA, Istenről szóló tanítás, de éppen a teológia lényegi elemével, hiszen Isten maga jelenti ki nekünk azt, amit mi róla tudhatunk és mondhatunk. – 1. Isten mindentudó (1–6). Isten tudja, mit teszünk, mit mondunk; – kimondatlanul is mit gondolunk. De Isten azt is tudja, mik a valós szándékaink; – szavaink és gondolataink mögött. Ezért említi az Ige a veséket, ami valójában a "tudatalatti" kifejezése volt (13). Őelőle nem rejthetünk el semmit (Jelenések 2, 23; 3, 15). Kegyelem ez; – a hitben. Az Úr ismer, és tudja, mire van szükségünk. – 2. Isten mindenütt jelenvaló (7–12). Őelőle nem rejtőzhetünk el. Ez is kegyelem; – a hitben. Mert, ha megrettennék, hogy elnyel a sötétség (11), Ő ott is velünk van, nem enged el. – 3. Isten mindenható (13–24). Ő teremtett, de már a teremtésünk előtt ismert, magáénak tudott bennünket; – akkor, amikor testünk még alaktalan volt. Ő megváltott, mert Ő nemcsak napjainkat ismeri, amelyeket nekünk szánt, hanem Jézus Krisztusban kiválasztott, és megtartja életünket.
Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, + és ismersz. 2 Sám. 23, 1., Zsolt. 17, 3., Jer. 12, 3. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Zsolt. 44, 22. Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos elõttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Zsolt. 92, 6. Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ámós. 9, 2. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. Zsolt. 139, 2., Zsolt. 139, 4. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Az éneklőmesternek, Dávid * zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, + és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted * azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, * nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek * ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség * olyan, mint a világosság. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid!
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Jób. 10, 10., Jób. 10, 12. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! Zsolt. 40, 6., Zsolt. 71, 15. Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem! A kik gonoszul szólnak felõled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? Zsolt. 101, 4., Zsolt. 101, 8., Jel. 2, 6. Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek! Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. 19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! 20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. 21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? 22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. 23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! 24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! KNB SZIT STL BD RUF KG Előző zsoltár Következő zsoltár